Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen. A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.

Az öreg kutya azt gondolja: Jajjaj! Most igazán szarban vagyok! Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak. Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált:;Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?

Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.

– Húúú! – sóhajt a leopárd, ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott.

Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.

Utánairamodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl. Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. de gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni! Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik: Na, most mit csináljak? Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket.

Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:

– Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!