Figyeljétek a szavakat, gyerekek! A Fény és a Derű párban járnak. Ha valami világossá válik számodra, a lelked földerül.

Ha a sötét felhő mögül előbújik a nap, az ég „földerül”. És amikor rájössz, hogy a fény benned van, derűs leszel. És nem engeded magadat lehangolni. És ha belépsz valahová, ott derültség lesz. Felderültség. Hajnalhasadás! A mi Istenünk kacag! Nem azért, mert lát minket – azon akár sírhatna is –, hanem mert a derű a lényéhez tartozik. Amikor azt mondta: „Legyen világosság!” – a sötétséget fényre derítette, és innen kezdve a derű az élet alaptermészetévé vált.

Ha nem vagy derűs, tudd, hogy nem hallod igazi önmagadat, és nem érted a világot, amelyben élsz. Nem érted az egészet. S ez a mai világ nem fog téged földeríteni, mert sötétségben jár. Magadban kell megtalálnod a derű fényét. Ember számára nincs nagyobb ajándék, mit egy vidám anyához születni, aki nevetni tud a bajokon is. Síró babáját feldobja és elkapja, hogy repüljön a pici, kacagva sikoltozzon a magasban, hogy utána megcsókolja könnyes arcát és pucér fenekét, és együtt kacagjon vele, boldogan. A legnagyobb dologra tanítja meg így.