Minden napunk ajándék

Az Ember elment a Bölcshöz:

– Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!

– Hallgatlak – bólintott a Bölcs.

– Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.

Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta,

csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.

Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek.

Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.

Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt.

Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT!

Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha…

Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:

“Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal” – lelkesedett.

Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet.

Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta.

Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig.

Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték.

Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól.

Mondd, mit jelenthet?

– A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom!

Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága.

Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél.

Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát…

Mától kezdve soha nem beszélhetsz “szürke hétköznapokról”, hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!